Címer

Címerleírás: Csücskös talpú pajzsban vörös pajzsláb, arany haránt rácsozattal. A pajzsláb felett függőlegesen hasított, két részre osztott pajzsmező. A jobb oldali arany pajzsmezőben Szent Lőrinc vértanú vörös-fehér ruhás alakja lebeg, jobbjában arany kelyhet, balljában pálmaágat tart. A bal oldali kék pajzsmezőben koronás, vörös nyelvű oroszlán ágaskodik, jobb mancsában egyenes, arany kardot emel.

A címer szimbolikus jelentése: A címer jelképei településünk ősi múltját idézi. Már az Árpád-korban is létező falut templomának védőszentjéről „Szentlőrincnek” nevezték. Így került Szent Lőrinc alakja a településünk címerének legelőkelőbb helyére. Az aragóniai születésű Szent Lőrinc 258-ban Rómában halt vértanúhalált. Rostélyon, elevenen sütötték meg. Erre utal a pajzsláb vörös színe és a haránt aranyrácsozat, amely a szent legfontosabb jelvényét a rostélyt szimbolizálja. A vértanúságára utalnak a szent további jelvényei; a kehely és a pálmaág is. Községünk a török korban elpusztult, lakossága szétszéledt. Buda 1686-os visszavételét követően gróf Koháry István országbíró, költő és hadvezér volt, aki a lakatlan szentlőrinci pusztát – mint földesúr újra benépesítette. A mai lakosság jórészt az akkori telepesek utódai. A község 1948-ig Koháriszentlőrinc néven volt ismert. A falu újratelepülésének és Koháry Istvánnak állít emléket a címer arany oroszlánja, amely a Koháryak grófi címeréből került községünk címerébe.